„Gyönyörű délután volt” – így foglalta össze Bertha Zoltán József Attila-díjas irodalomtörténész, egyetemi tanár, az erdélyi magyar irodalom, szín- és pódium-művészet kiváló ismerője az előadást, de nagy valószínűséggel ugyanezzel a véleménnyel hagyták el a könyvtár előadótermét a nézőteret megtöltő, sőt pótszékeken is szorongó közönségének tagjai, akik szűnni nem akaró tapsot követően búcsúztak a Melengető két szereplőjétől: László Zitától és Hencz Józseftől.
„És akkor előáll egy nő, egy férfi (…) egy műfajjal, aminek még nevet sem adtak, de annyira van, hogy a lélegzet is megáll tőle. S olyanok, akik hosszú évek óta nem olvastak verset vagy hallgattak annak nevezhető zenét, elbűvölten hallgatják László Zita versmondását vagy Hencz Józseffel közös, annak zenéjével (…) aláfestett énekét. Szőcs Géza Esti imájának fájdalmas szépségű dalban életre keltett hangjai után Reményik Sándor költeményének szavaival keresve a lelkünkben eltemetett istenarcot, majd Nagy László-dalokban ragyogtatva fel a talált kincset. Hervay Gizellával szenvedve meg a szavak hatalmának véges, embertől-emberig hidat építeni még a szerelemben is ritkán képes voltát. Hogy aztán Kosztolányival, Dsida Jenővel, Majtényi Erikkel járják a magány fogvacogtató útjait és találjanak vidámságra, melengető szeretetre. Balassi Bálint könyörgésétől József Attila Csöndes estéli zsoltáráig ível a ma emberének talán csak így kifejezhető – vagy meghallgatásért esdekelve Istenhez felterjeszthető? – életérzése, panasza. Ima? Hitvallás és gyötrődő istenkeresés a versben? (…) Oratórium a vers templomában? Vagy csak az életét bekötött szemmel végigbotorkáló halandó szavakon, hangokon túli fohásza Istenhez? (…) Lehet-e ennél többet kívánni, ennél hatalmasabb, szebb dologra ébreszteni igényt? Ezzel a szándékkal kiállni a közönség elé már önmagában is tett – írták az előadás kritikájában évekkel ezelőtt.
A Debrecenben játszott előadást ugyanis évekkel ezelőtt a Harag György Társulat is műsorára tűzte, de az évek alatt látható volt sok helyszínen, magyarországi és németországi településeken is.
A versest a debreceni fellépést követően Máramaros megyében vendégszerepelt két helyszínen is, mindkét esetben jótékonysági céllal. Előbb Nagybányán, a Szentháromság plébánián volt látható egy tűzkárt elszenvedett felsőbányai család megsegítésére, majd Máramarosszigeten a Református Templomban az Ukrajnából menekülők segítése céljából szervezett program részeként volt látható.
